Komolyan mondom, kialakult bennem egy egységes félelem az öregasszonyoktól. Túl vagyok az ablakmosós afféron az alattunk lakozóval, akinek simán levizeltem az ablakát a szórófejes tisztítóval, és ezért haragosak vagyunk. Történt mindez az első találkozásunknál. Ugyanazon lakrész előtt guggol mindig egy emberszabású cigarettával kezében, pizsamában és mogorván néz. Ők három generációt képviselnek: van egy tizenéves leány, egy 40-es nő és egy eredeti öreglány kopott vörös hajjal. Rögtön szemben egy 84 éves szenilis hölgy (a fia mondta, aki vad karrángatással mutatkozott be), aki első találkozásunk alkalmával figyelmeztetett, hogy ő nem boszorka, csak eltört a karja. Tudomásul vettük, de azóta félünk. Tegnap reggel például kihúzta a banyatankot az ajtója elé és ott próbálta javítgatni. Ünnepélyesen beöltözött és a csőről lecsúszó vásznat babrálta. Én ugyan csak a kukucskálón át röhögtem rezignáltan, ki nem mentem volna semmi pénzé, még belerak és felszáll velem.
Ezért féltem mindig is a bejárati ajtónkat letakarítani kívülről. Egyetlen benti takarításnál sem akaródzott előjönni bátorságom a kimenésre. Így mostanra már belepte a por, ujjlenyomatos lett és különbenis. Ma reggel már 8-kor beöltöztem kapucniba, nadrágba, zokniba, nem ám kimenni bugyiban és úgy sikálni a koszt, vagy duhajozni a porszívóval, nem! Fél tízig lestem ki az ajtón, nincs-e ott, nem megy-e el, vagy bármi, csak meg ne lepjen miközben én vadul dolgozom és tőle rettegek.
Meg kell mondjam, sosem takarítottam még le ilyen gyorsan egyetlen ajtót sem. Elviselhetőre töröltem, újra fehér lett, de közben az öreglány ajtaját néztem mereven, várva, mikor jelenik meg, valamilyen különleges bejelenteni valóval.
Nem jött. Tiszta az ajtó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Nem szégyen a véleményalkotás ;)