Van ez a betyár tulajdonságom, hogy szeretem nézni az embereket. Ezzel csak az a baj, hogy könnyen átcsaphat bámulásba. Aztán persze gyorsan ítélkezni is kezdek, hogy ejj be husi csaj, jaj de csúnya srác, milyen buzis járású, de klassz hajú csaj, stb. Úgy hozta a sors, hogy lehetőségem volt hosszan bámulni egy langyosnak tűnő srácot, akinek betekintést nyerhettem a napi rutinjába:
Kis kockás pizsamájában a fürdőbe botorkált, kislányosan megmosta a fogát, s visszanyafogott még kicsit az ágyba. Csípőre tett kézzel állt fél órát a bőröndje előtt, s csapkodta közbe-közbe a derekát, hogy "Mi az istent vegyen fel?" Szétdobált mindent, amit benne talált, s elkezdte párosítgatni. Mire megtalálta mit vegyen fel, elhatározta, hogy előbb zuhanyoznia kellene. Újabb negyed órába telt, hogy összekapja a tusfürdőjét, samponját, balzsamját, törölközőjét, dezodorját, lábmosóját, hajszárítóját, hajvasalóját, s elinduljon a fürdőbe. Onnan visszatérve is végig nyavalygott, hogy jaj nem tudja, sikerül-e rendbe szednie magát. Megtette. Mire késznek érezte magát, előkerült a nőcsábító parfüm is. Tükör előtt fenekét billegtetve szórta magára a pacsulit, odalépett a fogashoz, belefújt a kabátba is, cipőjébe is, s visszaszaladt a szobába, ahol rálocsolt egy félüvegnyit a hálózsákjára, párnájára is. Ahányszor elhaladt a tükör előtt, belenézett, végig simítva fenekén és csípőjén babakezeit. Összességében 4 óra alatt sikerült felkelnie és elkészülnie, hogy kimehessen a lakás ajtaján. Végig nézve ezt a folyamatot, egy ilyen agyzsibbasztó érzés járta át a testemet. Ezt egyébként még Tihanyi Tamás műsorát nézve is érzem: http://zabothegyezo.blog.hu/2013/06/04/futoszalas_egeszsegvizsgalat_a_teven_at
A helyzet az, hogy engem sem lehet egyszerű végig nézni. Becsületes, szorgos székely módjára üldözi a bugi testemet, hogy mindig csináljak valamit. Valamit, aminek van látszatja. Namármost kreativitás hiányában, ez kimerül a lakás simogatásában. Feszt takarítom, feszt elmozgatok valamit. Friss albérletünkbe kábé 50 könyvet sikerült menekíteni, de azzal annyi bajom akad, hogy az már röhejes. A nagy kanapén ülve, pont szembe kerülök a könyvekkel, s frusztrál, ha a Stephen Kingek nincsenek egy helyen, a Carpathilus kiadó zenebandákról nyomott könyveinek is külön polcon kell lenni, és nem túl egészséges az sem számomra, ha a sorban állított regények tetején aránytalanul lapul 2-3 másik könyv. Mondanom sem kell, hogy ugyanilyen felakadásokba ütközöm, ha a cédékről, vagy dévédékről van szó. Látnod kell magad előtt, ahogyan felugrom minduntalan és helyére rakom, ami elkallódott.
Gondot okoz a nappali közepén levő üvegasztal is, amit nonstop belep a por. Hozom a tisztítószert, letörlöm, Azáliámat visszahelyezem a poháralátétek mellé, s helyére viszem a tisztítószert. Mire visszaérek Azál lehullatott két virágot, s három levelet, s ha azt felszedem, ujjlenyomatos lesz az üveg, s újra kell törölni. Hamar kivasalok reggel, hogy párommal tölthessem az egész délutánt, s a melegben egyébként sem akaródzik a forró vasaló környékén tartózkodni. Így folyton kivasalom a csóré hasamat, vagy csuklóim környékét, s rezignáltan tolom a folyékony kurvaanyázást. A vasalódeszka összecsukásánál új kékülő foltokat helyezek el a testemen, s a huzal eltávolításánál a konnektorból fejemet az íróasztal sarkában csonkítom.
Létrára másztam, hogy a magas konyhabútor tetejét leporoljam, persze, hogy leestem a harmadik fokáról, kezemben a porszívóval. Azt mentettem, így testem maradt védtelen, s egy ágyúdörrenésnek megfelelő hangrobbanással padlót fogtam. Jó minőségűre sikeredett, ezt jelezte a vitrinben található 50 darab pohár, s bögre is.
Ablakpucolásnál simán leejtem a törlőkendőt, s le kell menni érte, mert csúnya ahogy felakadt a bokorra, meg hát Ági néninek biztosan akadna valami kifogása ez ellen is. Az ajtó előtt történő porszívózásnál hangosan rám köszön a hosszú és őszes hajú felső szomszéd, én pedig csodálkozom, vajon miért ilyen rámenős, ha nekem úgyis zúg a porszívő füleimbe ezerrel, s aztán felfedezem, hogy bimbóig kilátszik a mellem mélydekoltázsomból.
Fényesre vikszolom a fürdőszoba tükröt, majd összeköpködöm fogmosásnál, s elölről kezdem az egészet. Két rumaromát, két csomag rágót, s egy papírtörlőt négyszer ejtek le a kezemből 100 méteren, abból egy minimum a lépcsőházban üldögélő munkások előtt esik meg.
Hónapok óta egyedül töltöm a hosszú délelőttöket, féldélutánokat, s elképesztő minőségben tökéletlenkedek saját magam körül. Elismerem, engem is nehéz lehet huzamosabb ideig nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Nem szégyen a véleményalkotás ;)