Boldogsághullám

Újabb szobafogságra ítélt napra ébredve, kábé a tizenkilencezredik munkanélküli hétköznapon, az ágy szélén láblógatva kétmillió gondolatom támadt. Így küzdöttem le magamban a felkelni akarást is, inkább megöleltem egy könyvet, s visszatakaróztam, mert minek keljek fel? Meghallgattam a Lakótelepi Hírügynök reggeli panaszát az alsó teraszon, ihletet merítettem a szomszédasszony ötletéből az ebéd elkészítéséhez, de ettől még nem akaródzott felkelnem. Megajándékoztam magam egy kávéval, amit annyi ideig őriztem becsben, hogy teljesen kihűlt. Elfogyasztottam a tíz körmöm körül található bőrt és nagyokat nyerítettem a kezemben található könyv sorain. Így keltem fel hajnali tízkor, s üzemeltem be a vízforralót egy, a kávémnál melegebb tea reményében. Megörültem az ajándékba kapott kakaós csigának, rá is cuppantam nyomban, s elképzeltem anyám mérhetetlen büszkeségét, ha meglátná, hogy egy fürdőköpenyben, szerdán tízkor csámborgok a konyhában keresgélve önmagamat. Ma van az a nap, amikor száműzetést élvezek a fogyasztói társadalomból, még a Teszkóbótba sem kell kimennem. Lesem a telefonomat, várom a Szárnyas Fejvadászok hívását, hátha be kell ugranom egy rapid interjúra valamelyik henteshez, vagy zöldségeshez. Rám tört a lelkiismeret-furdalás, s hamar beraktam egy adag ruhát mosni, ezzel el is látom a napi munkámat, a délutáni ebédfőzéssel egybekötve. Bekapcsolom a tévét is, kéne valami lágy háttérduma. Josi barát (nem is akarom helyesen írni) beszél egy duciszájú faszival a holnap kezdődő HVG Állásbörzéről. Milyen klassz dolog, hogy 5000 álláslehetőséget ajánlanak, kiemelik, hogy legtöbbjük gyakornoki munka és rettentő büszkék magukra. Valóban kurvanagydolog végigjárni kétszáz standot, s mindenhol űrlapokat kitölteni, aminek következményeként még aznap délután feltelik az e-mail fiókom nagyotakaró, de semmitmondó levelekkel. Véget ér a barát műsora, következik Stahl konyhája, amiben fokhagymás rákot főznek, s ettől aztán a csiga megfordul a hasamban. Ezután a Babapercek című műsorból megtudom, hogyan kell boldog gyereket szülni, úgyhogy én készen állok a vidám gyerekek elszórására a világnak. Munkára alkalmatlan pályafutásom során ma tudok a legőszintébben nevetni magamon, s úgy hömpölygök a boldogság hullámain, hogy közben erős késztetést érzek az írásra. Perpillanat képes lennék egy regényt kitolni magamból, de inkább megkímélem a világot.